Ami történt az csak a tünet. Tragédia, ami szükségszerűen bekövetkezik.  A különböző hírportálok által ismerhetjük (objektíven vagy nem) a körülményeket, ezzel én nem foglalkoznék. Ami ennél talán fontosabb lehet, hogy mögé lássunk mi vezethet el idáig:

Féktelenek vagyunk, annyira szomjazzuk az életélményt, hogy bármit kockára teszünk érte. Bármire képesek vagyunk, csak egy pár órára kiszakadjunk a valóságból, szürkeségből, hétköznapból. Amfetamin, rovarirtó, egyre megy, csak üssön rendesen, csak változzon már valami, csak végre éljek. A készülés, a beszerzés, a szervezés, a buli nem veszhet kárba. Nem lesz mit mesélni, aztán meg megint várhatunk, hogy eljöjjön a fény. Itt vagyunk, bent, kurva nagy a tömeg, de leszarom, leszarok mindent, csak rakjon a dj rendesen, legyen hang és fény. Nézzen a szembe az a csaj, pacsizzunk össze idegenekkel, érezzem úgy, bajtársaim vagytok. Cinkosan bökd meg a másikat, abból a lufiból tudsz adni? persze. Tompuljon a valóság, úgy engedi el a kezem, mint anyám, amikor beengedett a játszótérre. Nincs felügyelet, nem vigyáz ránk senki, jó értelemben vagyok felnőtt, kötelesség és felelősség nélkül. Itt állok a színpadon, félmeztelenül, odabent óriási hiány, bár mindenem megvan. Leszarom, itt a zene nekem és itt vagytok ti is. Pacsizunk és ugrálunk, állat módjára, mert jól tudjuk, azok vagyunk. Party állatok. Tömeg van? Faszt érdekel. Valaki rosszul van, hülye fasz, majd legközelebb jobban figyel. Én is voltam már szarul és leszartak. Senki nem törődik a másikkal.

A kislány vérében amfetamin származékot találtak.

Ki a geci ad el neki? Ki nem szól, hogy bazmeg, talán nem kéne. Ha jön a gyorsvonat, nem elugrik előle, hanem flessel a fényére és az pedig darabokra tépi. Ez történt.

Reakciók:

Az emberek fel háborodnak, megrázza őket, gyertyát gyújtanak, cigány késelőt kiáltanak, embereket lőnének fejbe, betiltanák azt a szórakozóhelyet, ahol ők is jól érezték magukat. Felelőst keresnek, hárítanak, vádaskodnak, az országot okolják (ilyen is csak itt történhet), csodákat várnak ami majd visszahozza a rendet, igaz a RENDtől mindenki nagyon tart.

Mérhetetlen kettősség van a társadalmunkban. Megtorlást és toleranciát akarunk egyszerre.

 Az igazi gyilkosok azok, akik drogot adnak a 13-18 éves gyerekeknek. Azok, akik nem szólnak rájuk, hogy nem kéne. Azok, akik engedik őket bulizni, akik nem basszák ki a bekaticázott 40kg 150 magas kislányokat a bejáratnál, mert kell az a kurva haszon és mert pont leszarják.

A szüleik, hogy nem basznak le nekik két pofont, hogy gyermekem, a gyomirtót a kertbe használjad, nem a NNL partykon (bár ott is elég sok a gyökér).

Az ami történt, csak a tünet. A betegség, mélyen a társadalmunk alapjaiban kell keresni.

Miért vágynak a fiatalok, ilyen nagy mértékben a kiszakadásra a valóságból? Miért akarnak tombolni hetente többször is?

Miért tűnik el minden morál? Miért érzi magát mindenki baszottul egyedül? Miért vagyunk ennyire szomjasak az életre?

Ezeket a kérdéseket, nem lehet törvényi szabályzással, vagy gyertyák meggyújtásával megválaszolni.

A rendszer teljes újratervezésével kéne kezdeni. Hangsúly áthelyezés!