Egyik kolléga kérdezte, ismerem e a Zagart. Mondtam, hogy persze, szoktam pörögni a koncertjeiken, de nem ám úgy mint mindenki más, hanem mint egy szűkebb réteg. Az milyen?

Egymást már messziről felismerjük, a neveket nem minden esetben találjuk el, viszont az perfektül tudjuk, hányas verziójú Reasont pörget, milyen refill-t használ, loopokból építkezik e, a Logicban mely VST-k pörögnek. A tápláléklánc csúcsán persze a Protool-os milliomos megszállottak állnak, általában ezekből nézné ki az ember a legkevesebb életösztönt. Van egy barátom, aki 1 évig aszkétaként élt, hogy megvásároljon egy Dynaudio lehallgató rendszert. Más nincs, csak a minőség érzet. Audiotechnika érted öcsém??

Aztán a koncerten már a  keverőnél állnak nagyjából középen, mértani pontossággal ügyelve a megfelelő sztereóképre,  karba tett kéz, szigorú arc, ütemre bólogatás, komolyabb technikai bravúrnál taps (szigorúan csak akkor amikor a többiek ezt nem hallják, még véletlenül sem vegyülünk a tömeggel). Amikor fiatal dekoratív lányok közelednek (mert ugye mindannyian underground zenészek vagyunk, minimális hírnévvel), tekintetük zavarttá válik, némi habozás után lábujjhegyre állás alap, látványos figyelem, majd részletes beszámoló az SSL keverőpult Panning kapcsolási tulajdonságáról (teljes jobbra álláson halkítja a balt vagy kikapcsolja?)

A lányok kitartóbbikja, ilyenkor még tapos egy kicsit, majd előre megy inkább oldódni a sok bebaszott elektrógladiátor közé a porba. 

 Persze mi itt a keverőpultnál, folyton nyafogunk a túlvezérlések és alulvezérlések miatt. Hihetetlen bazmeg, hogy 2009 ben még mindig gerjednek a mikrofonok, hát nincs erre algoritmus?? Gyakran átfut pl. a fejemben, hogy kis táblákkal kéne koncertre járnom, amire felírom a hangmérnöknek, hogy kevesebb mélyet a basszusgitárra, a lábcin meg nagyon pattog, adj neki teret, majd ezeket, mint a pontozóbírák tartjuk fel a technikusok legmélyebb örömére.  

A nagy koncentrációban azért megindul a töményezés is, itt a legkiszolgáltatottabb a helyzetünk, mert legrosszabb esetben akár el kell hagynunk a tökéletes beállást, aztán mire visszaérünk, valami állat ördögbotozik ott nekünk, nullára ütve, de nem a zenétől. Szerintem Halász Juditra is pörgetné.

Koncert után leülés elhagyott sarokban, aprólékos elemzése a hely adottságainak, technikai kiaknázottságnak, valódi művészi értéknek, (hé kisanyám de megbasználak), következő saját fellépésbe való aktív integrációjának.

Zárásnak kishubi