Még a kétezres évek elején lehetett, hogy levizsgáztam kommunikációból és mintegy égő rőzsebokorként, a tv-m végleg kikapcsolta magát. Na mondom fater úgyis villanyszerel, meg amit akartok, mondom neki, parás a tivu, meg kéne javítani. Aztmondja, jóvan fiam hozzad át, aztán majd szólok ha kész. Azóta is szívja magába a műhelyszagot.

Történt, hogy a cég ahol dolgozom, meglepett, adómentes műszaki utalványokkal, gondoltam, befektetem, és így jó 5 év távlatában vásárolok egy tévét magamnak, no nem a győzikét meg a többi hígfost járatni, hanem rákötni a gépemre, vagdosni a hangsávokat, meg baszatni az online pókert.

Bemegyek a média márktba, egyből jött rendes piros fekete kockás csávó miben segíthet, hiába no, multi kulti, tuti pereg a juti, ha a paraszt veszi a tévét.

Mondom neki, nincsen még szitu, felmérném a terepet, pörgök itt a sorok közt egy keveset, aztán majd üvöltök ha valami fáj.

Van egy tévé, laza 35 millerért, geci akkor mint egy pingpong asztal. Ha egy ilyet veszel, kikötheted a fűtést, mert 1. a továbbiakban nem lesz rá pénzed, 2. 5 perc alatt egy igloból is trópust csinál, olyan baszott a sugárzása. 10 centiről megfő a tea.

Rábambultam, majd úgy döntöttem, talán egy kicsit kisebbet vennék. Nézelődtem, hát van egy két erősen túlárazott darab, a végén maradt két lg. A különbség, hogy az egyik plazma a másik LCD.

Mi a tajtékos fasz a különbség e kettő között?

Mind1, az LCD-t vettem, mert annak kurva jó volt a képe, 99.990 volt, de mellette a panasonic 199.990 ért nem tudta ugyanazt a minőséget.

Mondom, ez fasza lesz, alatt még egy fain alátét is volt miszerint: "Házhozszállítás? Nem probléma."

Ez a jó mentalítás, ha már itt hagyok egy másfélszeres minimálbért, legalább hozzá már haza. Nézelődök, majd meglátom, hogyaztmondja: rendkívűl kedvező áron. Ó mondom a kurvaéletbe. Ami rendkívűl kedvező meg AKÁR, na az szopás. Úgyhogy hívtam a spanomat, hogy szitu van, el kéne jönni a 5ös Golfal, mert az én szusszancsomba nem préseljük be a 32’ –et, megaztán egymagam nem akarom cibálni az LCD, mert valamelyikünk még törni találna.

Hazamentem az utalványokért, meg egy kis kp ért, közben hívott a másik cimbi, hogy Ő készen állna a manőverre. Lefújtam a golfot, elindultunk a westendbe.

Mocskosmód expeditívek voltunk, odamegyek a csávóhoz, aki támasztja a pultot, mondom neki szitu van mert vennék egy tévét. Kérdi, melyiket? Mondom 3000 es LG.

99.990 lesz, mondta némi unalommal kevert arisztokráciával a hangjában. Mondom, jó, megvenném. Úgy csillant fel a szeme, mint nyugdíjasnak, az üres szék láttán. Pik pak már elő is került a doboz, pörögött a toll a kezében, a pénztárnál találtam magam, ahol persze akad némi gond, a csekkel, merthogy ezt meg kell ám számolni egyenként, diszes dobozba tenni, szent zsírral felkenni.

Mindegy, ha már ott voltam, gondoltam előrelátok egy kicsit és gyorsan vettem egy HDMI kábelt, hogy rá tudjam kötni a mekbukot. Simán hazértünk, persze parkolóhely kurvára nem volt, úgyhogy izzítottam fatert, pörgessük fel a lépcsön a tévét.

Nagy volt az örömködés.

Másnap a spanokkal épp elvesztünk a HD felbontás rejtelmeiben, amire Ati barátom megjegyezte, hogy neki a HB felbontása jó, és kinyitotta HB márkájú sörét.